Az előadást a Vásárhelyi Történelmi Kör XIII. Történettudományi Találkozóján a Mátyás utcai Olvasókörben tartották.

Slachta korában csodabogárnak számított: az első képviselőnő szerzetesként szerzett mandátumot.

A magyar nők csak 1918 őszén kaptak választójogot, s így az akkor mindössze 36 éves Slachta Margit képviselővé választása különlegességnek számított 1920-ban, aki ráadásul a Szociális Missziótársulat néven az apostoli életre egyesült fogadalmas nővérszervezet támogatásával indult a mandátumért. Azonban a kampány során női mivolta miatt nem élvezett előjogokat, politikai ellenfelei igyekeztek lejáratni a választási küzdelemben.

Az Országházban két évig dolgozott képviselőként, ahol igazságos és kíméletlenül kritikus képviselőként tartották számon – fogalmazott Nagy Gyöngyi –, Slachta Margit emberszeretetben, munkabírásban és istenhitben példát mutatott. A két év elteltével azonban nem volt lehetősége újra indulni mandátumáért, az őt kezdetben támogató Szociális Missziótársulatban a megosztottság uralkodott el, a társulat szabad királyválasztó vezetése Horthy Miklóst látta volna szívesen a magyar trónon, míg Slachta Margit és legitimista támogatói a Habsburg restaurációt IV. Károly személyében szerették volna megvalósítani, így a képviselőnő 1922-ben nem indult a választásokon. A történész arra is felhívta a figyelmet, hogy Slachta Margitra, mint embermentőre is fontos emlékeznünk, aki a vészkorszakban több mint ezer zsidó ember életét mentette meg.