Életének súlyos megpróbáltatásokat hozó éveiben is megtartotta benne az Isten, a haza és a családhoz való hűségét, amely páratlan szociális érzékenységben és a közösségén való szüntelen segítésben nyilvánult meg.

Rostás János 1930. január 15-én, Hódmezővásárhelyen született, középparaszti, gazdálkodó családban. 16 éves korától a Független Ifjúság egyik vezetője volt. 1948-tól a családot „kuláknak" minősítették. A tanyájukat elkobozták és lerombolták. A vásárhelyi Pusztán élő parasztok, különösen a fiatalok, a Fehér Gárda Ellenállási Mozgalmat választották, ennek Rostás János is tagjává vált. A mozgalmat 1950 őszén felszámolták. Rostás Jánost is letartóztatták, és alig 20 évesen életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Márianosztrára került, ahol főszakácsként dolgozott. 1956-ban a Kozma utcai Központi Gyűjtőbe vitték, itt már a mérnöki irodán dolgozott. A forradalom alatt, október 30-án kiszabadult és hazament szüleihez. Karácsony táján ismét a Központi Gyűjtőbe vitték, majd vissza Márianosztrára, ahol újból főszakácsnak állították.

1959 végén szabadult, de még évekig rendőri felügyelet alatt állt. Segédmunkásként Budapesten helyezkedett el, ahol családot alapított. A rendszerváltáskor a fővárosban kerületi, és az FKGP színeiben képviselői mandátumot nyert, majd a kisgazdák budapesti frakciójának hivatalvezetőjévé választották. Tette mindezt úgy, hogy mindennapi munkájának ― és lassan életének ― központja is egyre inkább Székkutas község vált.

A rendszerváltás éveiben aktív szerepet vállalt a kárpótlási folyamatokban, és részt vett a faluban rendezett gyűléseken. Munkahelyeket teremtett, kistermelői szövetséget szervezett. Alpolgármesterként, majd képviselőként Székkutas felvirágoztatásán dolgozott.

Miután az aktív gazdasági és politikai élettől visszavonult, utána sem hagyott fel közösségépítő munkájával. Nevéhez kötődik az erdélyi Rév községgel történő testvértelepülési kapcsolat kialakítása, a fehérgárda mozgalomra történő megemlékezések szervezése, a templomfelújítás, Hugo Hartung író és Gregus Máté községalapító szoborállításának támogatása, és a jövendő nemzedékének, az iskolásoknak ösztöndíj adományozása is.

Rostás János így vallott magáról: „..."a földje gondozása tölti ki ideje nagy részét. Nagyon meg kellett szenvednem azért, hogy azt csinálhassam, amit fiatalon elképzeltem." Székkutas községtől 2011. március 15-én díszpolgári címet kapott. 2013 tavaszán Lázár János országgyűlési képviselőtől a Magyar Érdemrend Tiszti keresztjét vehette át.

Rostás János nem pislákoló mécs számunkra, hanem egész közösségünknek olthatatlan láng marad.

Búcsúzik Tőled Székkutas és Hódmezővásárhely szomorú népe nevében:

Szél István polgármester