A Magyar Országgyűlés a kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapjává nyilvánította június 29-ét, Péter-Pál napját, amely a hagyomány szerint a betakarítás kezdete, „a parasztság ünnepe”. Határozatában az Országgyűlés elítéli a kommunista diktatúra idején a magyar parasztsággal szemben tanúsított kegyetlen üldöztetést és megkülönböztetést. A magyar agrártársadalom elleni kommunista hadjárat célkeresztjébe szovjet mintának megfelelően a „kulák” került. A Rákosi-, majd a Kádár rendszer is (!) minden eszközzel arra törekedett, hogy lerombolja a hagyományos vidéki életformát, és a parasztokat földjeik elhagyására kényszerítse. A kuláknak bélyegzetteket különadókkal, megemelt beszolgáltatási kötelezettséggel, állandó pszichés és fizikai terrorral sanyargatták. Nyilvános fenyítésekkel, verésekkel, munkaszolgálattal, kitelepítéssel, vagyonelkobzással, hatósági eljárások ezreivel, koholt vádak alapján indított perek százaival, súlyos börtönbüntetésekkel és kivégzésekkel akarták megtörni az embereket.

A Vásárhely környéki gazdatársadalom azonban szervezkedni kezdett a megalázottság és a terror ellen. Rostás János családját 1948-ban helyezték kuláklistára, minden ingó és ingatatlan vagyonukat elkobozták. A vásárhelyi Puszta népe egy emberként lépett be a Fehér Gárda Ellenállási Mozgalomba, melynek Rostás János is tagjává vált. A kommunista diktatúrával szembenállókra "vasököllel" sújtott le a politikai rendőrség: két vezetőjüket kivégezték, a tagokat súlyos börtönbüntetésekre ítélték, másokat internáltak vagy kényszermunkára hurcoltak el. Az alig 20 éves Rostás János életfogytiglanit kapott. A vele készült interjújában elmondta, hogy az ítéletet követően hálát adott Istennek, hogy életben maradhatott. A börtönből tíz év múlva szabadult, de még évekig rendőri felügyelet alatt állt, és egészen a kommunizmus bukásáig megfigyelték az állambiztonság szervei.