Nagyapám könyvtáros volt. Karrierje levéltárosként kezdődött, majd egy darabig katona volt, majd hadirokkant, újra katona, hadifogoly, földhivatali dolgozó, rab, útkaparó, bányász, sztahanovista bányász, nyugdíjas éjjeliőr a vidámparkban, majd könyvtáros egy felsőoktatási intézmény könyvtárában. (A történelmi időszakokat mindenki könnyen beazonosíthatja.) Szerencsémre gyermekkorom az utolsó, majd húsz éves korszakra esett, így rengeteg időt tölthettem könyvtárban, könyvek között, a raktárban is. Meglepő módon a raktár egyébként jobb hely, mint az ügyféltér, a hátul található könyvek egy részét persze jó és méltányolható okból nem olvassa senki, de sok olyan van közöttük, amelyet igazságtalanul sújt a feledés.

A mi guglink a könyvtár volt
Nem állítom, hogy mindig felhőtlen örömet okozott, amikor nyolc-tizenkét évesen nagyapám gondjaira bízva a hatalmas és régi raktárban bolyongtam és olyan könyvek között turkáltam, amelyekhez sokszor a hatvanas évek óta nem nyúlt senki, de számtalan olyan könyvbe botlottam, amit józan értelemmel senki sem adott volna a kezembe, ám mégis, máig fontos élményként emlékszem rájuk. Sosem olvastam volna a Bevezetés a topológiába című művet, Lawrence Durrell-t, vagy Gianfranco Calligarich Utolsó nyár a városban című könyvét, az Elemeket, Obádovics Matematikájának 3. kiadását, egy Sztálin és Rákosi műveinek felhasználásával készült 1950-es értelmező szótárt, egy 1923-s kiadású nemi felvilágosító művet, Tolnai Világlapjának harmincas évek béli számait és számtalan olyan művet, amelynek egy-egy példánya, a polgári ellenállás halvány jeleként, túlélte az ötvenes évek könyvtártakarításait. Folytatás…