A dán Midtjylland a norvég Larvikot fogadta, és 26-22-re megadta magát vendégének. Mivel a még versenyben lévő nyolc együttes közül akár hat is esélyes lehet a végső győzelemre, és e hatból balszerencsénkre négy a Győr kvartettjében tülekedik, minden rezdülésre figyelni kell.

A négyes, hazai és idegenbeli körmérkőzéses rendszerű csoportokban szinte sportágtól függetlenül azonos a továbbjutás receptje: mindig nyerj otthon, és vendégként is csípj el annyi pontot, amennyit csak tudsz. Görbicz Anita, az ETO klasszis irányítója ennél ugyan merészebb célokat tűzött ki – a középdöntő összes meccsén győzelemre kell játszani, helyszíntől függetlenül –, de a vetélytársak ismeretében nem árt némi óvatosság. A tavalyi BL-címvédő Larvik és ugyancsak finalista spanyol Itxako Navarra mellett ugyanis az EHF-kupát őrző Midtjylland a harmadik rivális, miközben a másik oldalon a román Oltchim Valceának és a montenegrói Buducsnoszt Podgoricának akár kikövezett útja lehet a négy közé a szlovén Krim Ljubljanán és a francia Metzen keresztül.

Úgyhogy térjünk vissza a számunkra érdekesebb és kiegyensúlyozottabb négyeshez, ahol péntek estére a még Ikast néven megismert Midtjylland várta a Larvikot. A norvégok győri szemszögből nemcsak azért különlegesek, mert a BL-serleg birtokosai, hanem azért is, mert tőlük érkezett az azóta világbajnoki címet is nyert beállós, Heidi Löke, valamint a jelenlegi edző, amúgy magyar szövetségi kapitány, Karl Erik Böhn is.

Cecilie Leganger, az idén már 37. évébe forduló klasszis kapus – az 1993-as norvégiai világbajnokságon robbant be, azaz nemhogy régi, hanem múlt századi ismerős – viszont maradt, és oroszlánrészt vállalt a Larvik sikerében. Az áthatolhatatlanul védekező vendégek szünetben már 16-9-re vezettek a támadásban egyre tanácstalanabbá váló dánokkal szemben, akik szünet után azért dacból felzárkóztak, de így is sima, 26-22-es vereséget szenvedtek.

Mielőtt álmélkodni kezdenénk azon, hogyan dönthet el egy 37 esztendős kapus ilyen rangos mérkőzést, nem árt tudni, hogy az Oltchim Valcea éppen a napokban reaktiválta a 2009 tavaszán visszavonult, majd azóta gyermeket szült, kereken negyvenéves Hutupan Dinut. Aki a klubnál eddig is kapusedzősködött, de ezt a jelek szerint nem tette teljes sikerrel, hisz mostanra kiderült, még mindig jobb a tanítványainál. A háromszoros BL-győztes kapus – 2002-ben a Kometal Skopjét éppen a Ferencváros ellen segítette hozzá a trófeához – január 15-én tért vissza, a következő szék-, azaz inkább kispadfoglalóval: „Nem állítom, hogy az Oltchim mostantól egyszer sem fog kikapni, de úgy érzem, tudok segíteni. Természetesen sokat kell dolgoznom és egyre keményebben edzenem, de azt nem felejtettem el, hogyan kell megfogni a labdát.”

Hiába, a klasszisok e tekintetben éppen a Bourbonok ellentétei: gyorsan tanulnak, lassan felejtenek.