Március 17-én, pénteken 10 órakor nyílik meg a hódmezővásárhelyi Emlékpont galériájában aKádár-huszárok és pártkatonák. Munkásőrök Hódmezővásárhelyen, 1957–1989című kiállítás, amelyet azonos címmel tudományos tanácskozás követ a közgyűjtemény konferenciatermében. A még rendezés alatt álló tárlatot kedden Miklós Péter intézményvezető mutatta be a sajtó képviselőinek.

Az Emlékpont tavaly ősszel az 1956-os forradalom helyi eseményeit mutatta be az intézmény saját kutatásaira épülő kiállítással és az erre épülő kötet kiadásával, azonban a kutatás folytatódott, amely során a forradalmat követő megtorlásokat és az abban szerepet vállaló karhatalom és a munkásőrség szerepét igyekeztek feltárni.

Ez utóbbi projekt három részből áll – mondta el Miklós Péter –, maga a kiállítás, amely március 17-én délelőtt nyílik, épp hatvan évvel a munkásőrség vásárhelyi szervezetének megalakulása után. A projekt második eleme a péntek délelőtt megrendezésre kerülő tudományos konferencia, amely során a VERITAS Történeti Kutatóintézet és az Emlékpont munkatársai öt előadásban mutatják be a munkásőrség országos és helyi történetét. Miklós Péter elmondta: az elmúlt évtizedekben három-négy történész foglalkozott hazánkban a munkásőrség történetével, közülük ketten itt lesznek az Emlékpont konferenciáján. A program harmadik részét jelentő kötetet ősszel, a Nemzeti Emlékezet Hetére tervezi megjelentetni az intézmény, amely monografikus igénnyel tárja fel a hódmezővásárhelyi munkásőrség 1957 és 1989 közötti történetét.

Az intézményvezető rámutatott: ez az első alkalom, hogy egy térség, egy város munkásőr egységének történetét feldolgozzák, így Vásárhely és az Emlékpont ebben is úttörő szerepet vállalt.

– Ez az időszak egy funkcióváltás története is – fogalmazott Miklós Péter, rámutatva, hogy1956-ben a munkásőrség a forradalom leverésének tevékeny szerve és az ötvenhatos „ellenforradalmárok” kézre kerítésének fontos egysége volt, amely az 1970-es években „puhulni” kezdett és – elsősorban állományának fizikai és egészségügyi állapota miatt – egy rendezvénybiztosító, árvíz- és polgári védelmi szervezetté vált.

A munkásőrség jelentősége a nyolcvanas évek második felében ismét felértékelődött, amikor a „régi kommunisták” – élükön Grósz Károllyal – szerepet szántak a munkásőrségnek, mint potenciális fegyveres erőnek, de ennek mozgósítására, bevetésére nem került sor. Az intézményvezető hozzátette: egyrészt a történeti kutatás jelen állása szerint nem lett volna realitása a nyolcvanas években egy, az ötvenes években megtapasztalt diktatúrát bevezetni, másrészt nem valószínű, hogy a munkásőrség akkori személyi állományával képes lett volna ezt megvalósítani.

1957 és 1989 között Hódmezővásárhelyen négy parancsnok vezetésével ezer-ezerkétszáz fő szolgált a munkásőrség kötelékében. Az alapító tagok elsősorban egykori erőszakszervezeti alkalmazottak, ávósok voltak, valamint olyan megbízható kommunisták, akiknek a felfegyverzése már 1956. októberében megkezdődött, mindez a forradalom kitörésére adott azonnali reakciót jelentette. A kommunisták elkezdték magukat megszervezni és felfegyverezni, s ez később problémákat is okozott, „az összes baj forrása, hogy berúgnak és fegyver van a zsebükben” – említette az intézményvezető a kiállítás falaira kerülő egyik Kádár János-idézetet.

Ismertek esetek, amikor a szervezet tagjai gépkarabéllyal jártak vadászni, és kis híján tűzharcba keveredtek a vásárhelyi munkásőrök a tápéi vadásztársaság vadászaival, de megtörtént, hogy családi konfliktusokat munkásőr fegyverekkel igyekeztek megoldani. Ezeket követően, a hatvanas évek közepétől a fegyverüket már nem vihették haza a munkásőrök, csak gyakorlatok, vagy más megmozdulások alkalmával vehették fel azokat.
A pénteken nyíló kiállítás az Emlékpont gyűjteményébe is bepillantást enged, amelynek része a vásárhelyi munkásőrség egykori saját emléktárlatának anyaga is. A kiállított dokumentumok között látható az Emlékpont történészeinek a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárában folytatott kutatásainak eredménye. A nagyon gazdag fényképanyag egy része a tárlókban, másik része a teremben lévő terminálokon digitális formában kerül bemutatásra, miközben a falon látható tizenhat információs tabló igyekszik bemutatni a munkásőrség világát.

Az intézményvezető rámutatott: amikor megemlékezünk 1956-ról a Nemzeti Emlékezet Hetén, akkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a forradalmat a karhatalom, majd az abból szerveződő munkásőrség verte le, ez is múltunk része és szembe kell nézni vele – Hódmezővásárhelyen és az egész országban.