A Nemzeti Összetartozás Napjaként tartjuk számon a trianoni békeszerződés aláírásának időpontját. Az ez alkalomból az Emlékpontban rendezett,Trianon gyászos napjáncímű konferencia résztvevőit köszöntve a házigazda intézményt vezető Miklós Péter történész emlékeztetett, hogy az utóbbi néhány évben lehetővé tette a magyar kormány, hogy a határainkon túl élő magyar kisebbségek tagjai is viselhessék a magyar állampolgárságot is.

A tanácskozást megnyitó előadásában Raffay Ernő történész, a Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott dékánja kifejtette: az 1920-as években Magyarországot acélgyűrűbe fogták a környező államok, amelyek haderejüket minden korábbinál nagyobbra növelték, s közben a megszerzett területeken magyarellenes intézkedések sorát vezették be.

– Maga a trianoni békeszerződés a múlt, de hatásai máig érezhetők – fogalmazott a professzor, aki a diktátumhoz való viszonyulásunknak három lehetőségét és azok következményeit is vázolta. Úgy véli, ha elfogadjuk, végünk van és számíthatunk rá, hogy egy évszázad múltán egyetlen magyar nemzetiségű sem fog élni az elcsatolt területeken. A második lehetőség a területi autonómia, azonban sem az uniós, sem az ENSZ jogszabályokban nincs lehetőség ennek megvalósítására, Romániában viszont nincs olyan román képviselő, aki ezt a lehetőséget megszavazná a magyarok számára. Harmadik lehetőség a határrevízió.

– Magyarország nyugati részeinek Ausztriához való csatolásáért mindent meg kell tenni – ismertette az 1918. november 12-én megalakult Német-Ausztriai Köztársaság államtanácsi határozatát Gulyás László, a Szegedi Tudományegyetem professzora. A több mint négyezer négyzetkilométernyi terület és a 345 ezer lakos átadásáról 1921 május 31-én született jegyzék, amely alapján az osztrák csendőri erők megkezdték a kijelölt területek megszállását. Előrenyomulásukat azonban a Rongyos Gárda erői állították meg, míg október 4-én az itt található Felsőőrsön kiáltotta ki a Lajtabánságot Prónay Pál.

Az előadó által az első revíziós sikerként megnevezett fordulatnak köszönhető, hogy Sopront ma nem osztrák városként tarthatjuk számon, mivel a terület átadásának feltétele az azóta a „leghűségesebb városként" emlegetett település népszavazása volt, amelyen az ott élők többsége a Magyarországhoz való tartozás mellett tette le a voksát.

A korábbi időkben általános vélemény volt, hogy a trianoni békediktátum aláírására valójában súlytalan politikusokat küldött a magyar állam. Előadásában Vizi László Tamás főiskolai tanár, a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola rektorhelyettese cáfolta e vélekedéseket. A békeszerződést aláíró Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszterként volt a Teleki-kormány tagja.

Az orvos az első világháború számos harcterén teljesített szolgálatot, orvos-ezredesként tért haza és keresztényszocialista tevékenysége során országgyűlési képviselői mandátumot ért el, majd lett a kormány tagja. A másik aláíró, Drasche-Lázár Alfréd katonai pályáját egy baleset törte ketté, amely után jogot és nyelveket tanul, és a diplomácia területén ér el sikereket, de a kormány ülésein a jegyzőkönyvek vezetésével is megbízták.

Hosszas tárgyalások után dőlt el, ki lesz a diktátum két aláírója, akiket a franciák szoros felügyelet mellett tartottak a szignálás időpontjáig. A bemutatott fényképfelvételek igazolták a két politikus feszültségét.

A békeszerződés aláírását követően Benárd nem távozik a politikából, a Teleki-kormány tagjaként dolgozott tovább, csak 1926-ban tér vissza orvosi praxisához, ahonnan 1935-ben hívják vissza a kormányprogram kidolgozásához, azonban Szálasi nyilasai elől kénytelen Bécsbe menekülni, ahol az SS-be belépve kerülhette el az elfogást. 1945 után hazahozták, tíz év fegyházra és vagyonelkobzásra ítélték, azonban a büntetésének felfüggesztését kihasználva nem tért vissza a börtönbe és Balatonkenesén álnéven élte le hátralévő éveit. Drasche-Lázár Alfréd gazdasági pályán futott be karriert, majd a szovjet megszállás elől Ausztriába költözött feleségével, ahonnét nem is tért haza.

A trianoni békeszerződés eredményeként számos püspökség területe került az új határokon túlra – mondta el a konferenciát záró előadásában Miklós Péter. Az Emlékpont intézményvezetője kifejtette: az Apostoli Szentszék Csehszlovákia esetében az újonnan született ország kérésének eleget téve a magyar püspökök helyére szláv egyházi vezetőket nevezett ki, szem elől tévesztve mind a magyar ajkú hívek érdekeit, míg a kánonjog előírásait.