jelentette ki az Emlékpontban január 12-én, a doni áttörés 74. évfordulóján rendezett rendhagyó történelemóráján Kovács Ferenc helytörténeti kutató, aki két magyar katona történetét is felvillantotta.

A spanyol felmenőkkel bíró, őrmesteri rangban szolgáló Delacasse Gábor bár a kormányzó testőrségéhez tartozott, önként jelentkezett frontszolgálatra. Számos kitüntetéseinek egyikét, az arany vitézségi érmet azzal érdemelte ki, hogy a Don folyó jegén az éj leple alatt egységével átkelt és a szovjet csapatok hat bunkerét robbantotta fel. Ezen kívül további kitüntetéseket is szerzett az őrmester, aki életet bajtársainak mentése közben vesztette el.

Az áttörést követően magyar egységek rekedtek Goncsarovka településen a szovjet erők fogságában, azonban Delacesse Gábor csapata a megmentésükre sietett. Bár a szorult helyzetbe került magyar csapatot sikerült kimenteni, az őrmester halálos fejlövést szenvedett. Sírt ásni a harcok idején nem volt idő, ráadásul a kemény fagy miatt nem is volt rá mód, így társai a holttestre az egyik romos vályogház falát döntötték rá.

Kovács Ferenc vitéz Zetényi Csukás Kálmán tevékenységéről is beszámolt, aki a fronton a magyar repülős dandárt vezette alezredesként. Az áttörést követően a még működőképes repülőgépeket – fedélzetükön sebesült magyar katonákkal – hazaküldte, és egységével körkörös védelmet kiépítve biztosította a túlerő áttörése után visszavonuló magyar csapatok útját. Bár csapatát körbefogták a szovjet egységek, s mikor kitörni próbáltak, halálosan megsebesítették az alezredest, kitartásukkal mintegy húszezer magyar katonának biztosították a megmenekülés lehetőségét.

Zetényi Csukás Kálmán úgy hunyt el, hogy testére egységének zászlója volt tekerve, amelyet próbált menekíteni a szovjet csapatok elől.