Az előzetes esélylatolgatások alapján a Gyula mellett szólt játékosaik rutinja és fizikális fölényük, valamint a hazai pálya. Mi pedig továbbra is abban bízhattunk, amivel eddigi meccseinket hoztuk, a fiatalos lendületben és sok futásban.

A meccs kifejezetten jól indult számunkra, két gyors góllal kezdtünk, amire a hazaiak csak az ötödik percben tudtak válaszolni. A félidő derekáig inkább a mi akaratunk érvényesült, de már ekkor is érződött, hogy idegesen és nem a megszokott tempóban kézilabdázunk. A hazaiak jól használták ki ebből fakadó hibáinkat, így hiába remekelt újra a kapuban Ádász Dia, csak a félidőt jelző sípszó pillanatában lőtt góllal egalizáltuk az eredményt a szünetre (13-13). A második félidőben újra átvettük az irányítást, állandósuló 2 gólos előnyünkkel folyt a játék.

Többször is eldönthettük volna mérkőzést, de kulcspillanatokban olyan hibákat vétettünk, ami itt és most nem volt megengedhető. Nem vállaltuk be azokat a kulcspasszokat, amik a futós játékunkhoz elengedhetetlenek, cserében viszont sok technikai hibát és eladott labdát vétettünk. Megvoltak a lehetőségeink, hogy lezárjuk a meccset, csak magunkat okolhatjuk, hogy nem tudtunk élni velük. Ezzel szinte meccsben tartottuk a hazai csapatot, akik rutinos játékosaik révén előbb kiegyenlítettek, majd a vezetést is átvették.

Hiába tettünk meg mindent a hajrában, ezen a meccsen a sorsunk talán már a kezdő sípszó pillanatában eldőlt. Fiatal játékosaink indokolatlanul olyan terhet (győzelmi kényszert) pakoltak Magukra, ami ezúttal visszafelé sült el. Idegesen, félve a hibától, valós tudásunk 50%át nyújtva segítettük győzelemhez a gyulai csapatot, akiknek ettől függetlenül jár a gratuláció!

Gyulasport NKft – Hódmezővásárhelyi LKC 26-24 (13-13)
NBII Dél-keleti csoport női felnőtt mérkőzés
Gyula – 300 néző
Játékvezetők: Szakállas Alex, Varasdi Levente Zoltán
Versenybíró: Kocsis-Sajti Anikó

HLKC: Ádász – Török 4, Nagy 7, Lukács 5, Szabó 2, Blaskovics 2, Székesi 1, Cs. Áncsán (k), Horváth 1, Balogh, Becsei 2, Klemm, Bálint, Kovács

Dankó Ervin: “A legrosszabb az egészben, hogy egy nálunk nem jobb csapattól kaptunk ki. A meccs előtt is tudtuk, hogy a rutin fog találkozni a fiatalsággal. Legnagyobb problémámra a rutin győzött. Nagyon sokáig nekünk állt a meccs, úgy tűnt, hogy meg tudjuk nyerni, bár hozzá kell tenni, hogy rettentő hullámzó volt a csapatom. Nem tudtunk kiegyenlített teljesítménnyel menni, sok ember túlizgulta a meccset, nem találtuk meg a mérkőzés ritmusát. Bár én végig azt hittem, hogy nyerni fogunk ennek ellenére. Azt hittem, hogy megnyugszik a csapat és magára talál. Végig próbáltam őket nyugtatni, de olyan tétet raktak fel magukra, amit így utólag sem értek, hogy miért volt ekkora az elvárásuk magukkal szemben. Egész héten azt próbáltam bennük erősíteni, hogy ezen a meccsen nem dől el a bajnokság és most a vereség után is ezt gondolom. Meg kell találnunk, hogy ilyen téthelyzetben, hogyan tudunk sokkal jobban kézilabdázni.”

A bajnokság következő fordulójában, november 24.-én a Felföldi István SE csapatát fogadjuk a Balogh Imsiben. A mérkőzés a megszokott időponttól eltérően 17.30-kor kezdődik.