Nem darázs, hanem zengőlégy

Nem is gondolnánk, hogy ekkora szerepe van a zengőlegyeknek az ökológiában, sőt, lehet, hogy sokan elsőre összetévesztik a kecskedarázzsal. A zengőlegyek változatos színű, szőrös legyek. A sárgán csíkozott darazsakra vagy kis poszméhekre, esetleg a méhekre emlékeztetnek. Bizonyos fajok egyszínűek, sötétek, fémes fényűek. A darazsaktól, a dongóktól vagy a méhektől eltérően azonban a zengőlegyeknek csak egy pár szárnyuk van, csápjaik rövidek, alig észrevehetők, nincs szabad mozgó rágószervük és persze fullánkjuk sincs.

A zengőlegyek 890 európai faja közül 314 szerepel a három legveszélyeztetettebb kategória valamelyikében. A méhek után a legfontosabb beporzóknak számítanak, hazánkban 390 zengőlégyfaj ismert.

Levéltetvek ellen is segítenek

A lárváik lehetnek ragadozók is, ebben az esetben a kedvenc táplálékuk a levéltetű, bebábozódásukig, azaz egy-két hét alatt 400-700 levéltetvet fogyasztanak, ezzel kontroll alatt tartják a kártevőket.

A zengőlegyek kedvenc növényei az ernyősvirágúak és a tátogatófélék. Ezek a növények mindenütt bőségesen megtalálhatók a mezsgyéken, a kis ligetek környékén, az utak mentén, a megműveletlen ugarokon. Ha ezeken a területeken rovarölő szert alkalmazunk, azzal csak csökkentjük a zengőlégyfélék létszámát. Ezeknek a rovaroknak csak akkor van igazán esélyük a fennmaradásra, ha a globális mezőgazdasági termelés a fenntarthatóságra törekszik.

forrás: magyarmezogazdasag.hu