Az ünnepségeken az MH 5. Bocskai István Lövészdandár katonái is részt vettek. A koszorúzások a város központjában található I. és a II. világháborús emlékműveknél kezdődtek. A főtéri megemlékezést követően 90 hadisírt avattak újra a Római Katolikus temető második világháborús hősi parcellájában, amelyeket az önkormányzat és a Honvédelmi Minisztérium közösen újíttatott fel, vagy cseréltetett ki. A fejfák eredeti állapotra való helyrehozatalában a hódmezővásárhelyi katonák aktívan is részt vettek.A sírok avatásánál beszédet mondott Almási István polgármester és Kuli János, a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának vezető tanácsosa, aki elismerően nyilatkozott arról az összefogásról, amely ezt a felújítást jellemezte. A tanácsos beszédében még kiemelte: „Sok mindent kell még tennünk a hőskultusz újjáéledése érdekében, amelynek eredményeként az emlékezés és a tisztelet szövétnekei átfonják majd társadalmunkat."

A beszédek után Németh László római katolikus esperes újraszentelte a parcellát, majd a jelen lévők - az alakulat nevében Huszár Ferenc alezredes, megbízott parancsnok-helyettes - elhelyezték az emlékezés koszorúit.

A Hősök napi program az I. világháborús hősök sírjainál, illetve a Leventék Emléktáblájánál megtartott koszorúzással zárult.

A jeles nap gyökerei az első nagy háborúig nyúlnak vissza. 1917-ben született meg az a törvénycikk, amely emléktáblák állítására kötelezett minden települést. 1924-ben már magáról az emléknapról is rendelkeznek: „A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére, minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az emléknapot, mint a hősök emlékünnepét a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli."