Szénási János 70 évvel ezelőtt, 1944-ben született Hódmezővásárhelyen. 1958-ban a Majolikagyárba került ipari tanulónak, majd a szakmunkás bizonyítvány megszerzését követően ott dolgozott korongosként. 1968-től az Alföldi Porcelángyárban volt csoportvezető, majd művezető. Feleségével, Tóth Erzsébettel 1971-ben költöztek az Eke utcai családi házba, ahol kialakította saját műhelyét. Alkotókedvét a gyári munka nem elégítette ki, ahonnan 1980-ban kilépett és ipart váltott.

Szénási az anyagok és technikák tökéletesítése mellett nagy súlyt fektetett arra, hogy minél alaposabban megismerje a helyi fazekas hagyományokat. Kezdetben mázatlan edényeket készített, majd igazi kibontakozást a csúcsi fazekasok stílusának, a fehér alapon kobaltkék mázas kerámiának a felújításában ért el. A régi formák és motívumok felhasználásával készült tányérok, tálak, butellák, korsók megformálása mellett arra törekedett, hogy a hagyományokon alapuló munkái jól illeszkedjenek a mai lakáskultúrába, ne csak díszül szolgáljanak, hanem használhatók is legyenek - jellemzi Nagy Vera néprajzkutató Szénási János munkásságát. Az utóbbi években a harmadik városrész, a tabáni tarkások színvilágával kísérletezik.

Szénási János 1981 óta zsűrizteti munkáit. Önálló kiállítással 1985-ben mutatkozott be először Hódmezővásárhelyen, melyet számos egyéni és kollektív kiállítás követett itthon és külföldön. Szakmai elismerést díjak, kitüntetések sokasága jelzi, 1990-ben kapta meg a népi iparművész, 2009-ben pedig a Népművészet Mestere címet, a következő évben Hódmezővásárhely városa Signum Urbis Honorantis díjjal ismerte el munkásságát.