A német támogatással az osztrák-magyar haderő által végrehajtott sikeres hadművelet történéseit Pintér István történész, tanár mutatta be a tanulóknak.

A támadás előkészítése során a katonákat és a felszerelést titokban, éjszaka szállítva, vonaton utaztatták a térségbe, míg az olasz hadvezetés felé olyan híreket juttattak el, miszerint egy másik irányban, Dél-Tirol felé készül támadás. Bár Caporetto környékén az osztrák-magyar és német erők voltak többségben, a teljes frontvonalon az itáliai csapatoké volt a fölény.

Ködös, esős időben indult meg 1917. október 24-én hajnalban a támadás, a gázlövéseket és a tüzérségi előkészítést követően lendült támadásba a gyalogság. A roham eredményes volt, három óra leforgása alatt két helyen is áttörték a támadók az olaszok védelmi vonalát, estére pedig kézre kerítették Caporetto városát.

Az ezt követő egy hónap alatt harcokba a monarchia és a német haderő újabb csapatai csatlakoztak be és további területeken kényszerítették visszavonulásra az itáliai haderőt, s bár angol és francia egységek siettek az olaszok segítségére, nem sikerült komoly eredményt elérniük.

Az áttörés megroppantott az az olasz haderőt, amelynek katonái közül 700 ezren vesztették életüket, sebesültek meg, vagy estek hadifogságba, miközben a monarchia és a német haderő össze vesztesége ennek az egytizedét érte le a 12. isonzói csata néven is ismert hadművelet során.