Az államszocialista diktatúra hatalombirtokosait néven kell nevezni – fogalmazta meg a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) egyik fő feladatát a testület tagja, Soós Viktor Attila a pénteken, a kommunizmus áldozatainak emléknapján a Csongrád Megyei Kormányhivatalban a hódmezővásárhelyi Emlékponttal és a Csongrád Megyei Önkormányzattal közösen szervezett szimpóziumon. A NEB feladata, hogy ne csak az áldozatok és ne csak az ügynökök, hanem a rendszert működtetők, a szolgálatok megrendelőinek személye is ismert legyen – tette hozzá a történész.

A Csúri Ákos újságíró által moderált konferencián Soós Viktor Attila kifejtette: hatalombirtokosnak számítanak azok a megyei és helyi párt- és tanácsi tisztviselők is, akik bár más szinten, de ugyanúgy a rendszert meghatározó tényezők voltak, mint az országos politika hatalmi szervek tagjai.
Az előadó elmondta: fel kell tárni a megyei, városi és kisebb településeken feladatot vállalt tanácsi vezetők tevékenyégét is – akik a mai szóhasználattal élve a kor közéleti szereplői voltak –, és bemutatni életútjukat a közösségnek. Minderre jó példának mutatta be a megyei kormányhivatalPártkontroll című kiállítását, vagy a hódmezővásárhelyi Emlékpont tudományos tevékenységét is.

Soós Viktor Attila hozzátette: az említett körökön túl meg kell ismerni és ismertetni azoknak az ügyészeknek és bíráknak a személyét és életútját, akik az 1956-ot követő megtorlásokban hoztak ítéleteket a hatalom elvárásainak megfelelően, de e körbe tartoznak az időszak katonai, karhatalmi és munkásőr vezetői is, akik élet-halálról döntöttek a velük szemben támasztott elvárásoknak megfelelően és élvezve a rendszer feléjük tanúsított elismerését.

Pol Pot megye: a Csongrád megyét jelölő kifejezést nem az utókor adta, hiszen magának a megyei párt- és egy rövid ideig megyei tanácsi vezetőként működött Komócsin Mihálynak a keményvonalas kommunista tevékenysége hozta párhuzamba a kambodzsai diktátor nevét az általa irányított megyével – erről Miklós Péter történész, az Emlékpont vezetője szólt előadásában. Mint kifejtette, az megye élére ideiglenes célzattal, de végül hosszú távra kinevezett vezető megítélése nem volt egyöntetű. Volt egykori szigorúan titkos tiszt, aki nemrég bekövetkezett halálakor felkészült közgazdásznak nevezte az egykori vezetőt, míg négyszemközti beszélgetésben egyik volt munkatársa csak ennyit mondott: nem ismerek olyat, aki jót mondott volna róla.

Miklós Péter Komócsin életpályájáról elmondta: a negyvenes évek elején csatlakozott a kommunista párthoz és a második világháború után a megszálló szovjet erőknek köszönhetően lett ifjúsági vezető, majd az MDP agitációs és propaganda osztályának vezetője. 1956-ban Heves megyei titkárként többször kiállt Rákosi mellett, majd a forradalom napjaiban „eltűnt” Komócsin a megtorlások idejétől Szegeden futott be politikai karriert.

A róla szóló belső jelentések megkérdőjelezik mind szakértelmét, mind emberi tulajdonságait, azonban hangsúlyozzák feltétlen párthűségét. A történész rámutatott: a rendszer számára ez utóbbi jelentette az alkalmasságot egy-egy vezetői feladat ellátására, szemben az emberi és felkészültségbeli képességekkel.

Miklós Péter hangsúlyozta: van még teendője a történészeknek. Az általa vezetett vásárhelyi Emlékpontban most a hatvan éve alakult munkásőrség történetét dolgozzák fel a rendelkezésre álló dokumentumok alapján, de szükség lenne a politikai életrajzok elkészülte után a megye szocializmus kori politikai monográfiáját is megalkotni, hogy ne egykori kommunista állambiztonsági tisztek mondják meg, hogyan is kell a történelem egy-egy szereplőjét megítélni.

A szimpóziumot záró előadásában Bálint László történeti kutató, állambiztonsági szakértő előadásában hangsúlyozta: 1945-ben nem volt tömegbázisa a kommunistáknak, azonban idősebb Komócsin Mihály meglátta a szovjet csapatok hatalomátvételében nyíló lehetőséget és egész családját beléptette a pártba. A városi politikai rendőrséget ifjabb Komócsin Mihály szervezte meg, amelynek vezetője nagybátyja, az a Komócsin Illés lett, akiről a róla szóló jelentésekben ezt olvasni: gyakran ittas, politikailag iskolázatlan, gyengeségeit erőszakosságával ellensúlyozza és zavarosan foglal állást az antiszemitizmus kérdésében. Utóbbi téma kapcsán írott jelentése miatt, amelyben leírta: a szegedi politikai rendőrség harcol a zsidóság ellen – leváltották. Az előadó szólt még Komócsin Antalról, aki IKV vezetőként az akkor tanácselnök lakbér-tartozását tisztára mosta, s ezen érdeméért a szegedi fürdők vezetőjévé nyert kinevezést.

Az előadó szólt még a sokak számára a Mikroszkóp Színpadról ismert Komlós János, akkori ÁVH-s főhadnagy tevékenységéről is, 1947–48-ban aki a párt valós vagy vélt ellenségeivel szemben rendezett koncepciós perek szervezésében tűnt ki, amelyek során a koholt vádakkal kapcsolatban a kényszervallatások során született beismerések nyomán súlyos ítéletek születtek.