Megismerték a fémkereső detektor működését és azt megtudták, hogy miért nem települt vissza Csomorkány, az egykor virágzó település a Bethlen Gábor Református Gimnázium felső tagozatos diákjai, akik szombati pályaorientációs napjukon a Tornyai János Múzeumba látogattak.

Kocsis Imre a vásárhelyi múzeum régészeit számos feltáráson segíti különleges eszközeivel, s a fémdetektorok működését az ő segítségével ismerték meg a gyerekek, sőt, a kisebb eszközöket maguk is kipróbálhatták. Az egykor virágzó és szarvasmarha tenyésztéséről híres település, Csomorkány történetébe Csányi Viktor, a Tornyai János Múzeum régésze avatta be a diákokat, akiknek elmondta, hogy már a település elpusztulását megelőzően elszikesedtek az egykor kövér füvet termő legelők az éghajlat változása miatt a település határában, s így, amikor újra lehetőség nyílt volna a visszatelepülésre, az egykori lakosok életüket kedvezőbb körülményeket biztosító területeken folytatták.

– A régészek számára nagy segítség, ha egy lelet pénzérmét is tartalmaz – ezt Nagy Nándortól, a múzeum főrestaurátorától tudhatták meg a gimnazisták. A pénzek keletkezésének ideje ugyanis jól beazonosítható, míg más tárgyak esetében sokkal összetettebb a kormeghatározás. A diákok a műhelyben arról is hallhattak, hogy a történelem során az első fémtárgyakat aranyból készítették hétezer évvel ezelőtt, után következett az ezüst, a réz, a bronz, s csak ezt követően a vas alkalmazása, amelynek olvadáspontja meghaladja az 1500 Celsius fokot.

S a diákok nem távoztak üres kézzel a pályaorientációs napról, akik Lucza-Vígh Erna, a közgyűjtemény múzeumpedagógusának irányításával az 1963-as szikáncsi aranylelet egyik Solidusáról készíthettek másolatot lemezdomborítással. Az iskolások közben azt is megtudták, hogy az időszámításunk szerint 429 és 445 között vert, közel 1500 érme súlya meghaladta a négy kilogrammot, s a Kelet-Római Császárság adója lehetett, amelyet a hun királynak, Attilának szántak.